Múzeum épület terve­zése ritkán kerül egy mérnök aszta­lára. Felújítás, átala­kítás még csak-csak megje­lenik felada­tink között, de új, eddig nem létező emlék­hely terve­zé­sének ritkán örül­he­tünk. Az Artrea Consulting Kft. emiatt is kiemel­ke­dően érdekes kihí­vás­ként tekin­tett a Sorsok Háza épület­együt­tesre. Külön­leges, már-már dísz­le­ties megje­le­nése, az épület adott­ságai, vala­mint a kiál­lí­tandó emlék­tár­gyak és törté­nelmi anyagok soka­sága nehe­zí­tette a szak­ter­vezők, így a villamos tervezők életét is.

Az épület adott­ságai miatt az energia-ellá­tást épületen kívül kellett tartani, így a transz­for­mátor és főel­osztó beren­dezés is szabad­téren került elhe­lye­zésre. A három épület önál­lóan működik, mind­egyikben önálló villamos hálózat üzemel. Össze­köt­te­tést az épületek között csak a már emlí­tett főel­osztó, illetve modern korunk ideg­rend­szere, a számí­tás­tech­nikai hálózat biztosít.

Új tech­no­ló­giát kellett kita­lálni ahhoz az építé­szeti megol­dáshoz, mely szerint beton födém készül álmennyezet vagy bármi­féle más burkolat nélkül, ugyan­akkor kiál­lások helye az épület kivi­te­le­zé­sének utolsó szaka­szában ponto­so­dott. Ezt a látszólag lehe­tetlen hely­zetet sike­rült kezelni azzal, hogy egy bizo­nyos logika alapján kiszer­kesz­tett csőhá­ló­zatot tervez­tünk és helye­zett el a kivi­te­lező beto­nozás előtt, így utólag kis túlzással gyakor­la­tilag bármely pontján az épületnek tudtunk kiál­lást bizto­sí­tani. Mint minden múze­umban, itt is nagyon jelentős része a kiál­lí­tásnak a vilá­gítás. Jelentős részben LED fény­for­rá­sokat és intel­li­gens vezér­lést alkal­maz­tunk, külön­leges lámpa­tes­teket és megol­dá­sokat kutat­tunk fel. A végered­mény egy igazán látvá­nyos, nagyon impresszív beltér lett.

A modern múze­umok már nem (csak) a megőr­zött emlék­tár­gyak gyűj­te­mé­nyének megőrzői. Az emlé­keket őrzik sokszor, virtu­ális valóság eszkö­ze­ivel helyezik a láto­gatót abba a korba, amelyről szól a kiál­lítás. Ez történik a Sorsok Háza épüle­tében is – ennek számí­tás­tech­nikai és audio-vizuál tech­no­ló­giai rend­sze­reit is tervezni kellett. Minden modern tudás és lehe­tőség végered­ménye a kábe­lezés és kábe­lezés, illetve még több kábe­lezés. Sokan mondták, hogy az épületet össze­tartják a kábe­leink – mivel sok 10 kilo­méter került be az épületbe, lehet, hogy ez igaz is…

Az épület szak­ma­ilag legtöbbet taglalt elekt­romos kérdése a látszólag egyszerű villám­vé­delem volt. A két szélső épület homlok­zata és tetője előtt felsze­relt, beton­acélból hegesz­tett háló (mi csak kalit­kának hívtuk…) villám­vé­delmi felfo­gó­ként és leve­ze­tő­ként is szolgál, de mivel érint­hető, szakmai pole­mi­zálás tárgya lett. A projekt végére ezzel a kérdéssel 8 szak­mérnök foglal­ko­zott – vissza­térve a végére ahhoz a megol­dáshoz, amiből kiin­dul­tunk. Viszont, mindenki sokat tanult a történ­tekből.

Utólag vissza­te­kintve egy emlé­ke­zetes terve­zésen vagyunk túl. Részesei voltunk egy alkotó csapatnak és létre­hoz­tunk egy épületet, mely még sokáig fogja emlé­kez­tetni a jövő nemze­dé­keit az embe­riség és a magyarság törté­nel­mének egyik legmé­lyebb pont­jára, a holo­kausztra.

Üveges Zoltán

Tények és számok

  • Megbí­zónk: FBIS Építész Stúdió
  • Építé­szet:F. Kovács Attila, FBIS Építész Stúdió
  • Terület:12000 m2
  • Tervezés éve:2013